Ha a Földközi-tengeri nyaralások emlékét felidézed, bevillannak a göcsörtös törzsű, ezüstös levelű olajfák képei. Egész ligetek mentén kanyarognak az autóutak Olaszországban. De már az ókorban is napi eledel volt az olajfa termése, az olívabogyó vagy a belőle sajtolt finom olívaolaj.A változatos színű, formájú gyümölcsöt (mert akármilyen meglepő, az olajbogyó gyümölcs!) akár egy darab kenyérrel, önmagában ették – ha a kenyeret olívaolajba mártogatták és jutott hozzá még egy kupa könnyű bor is, az már igazi lakoma lehetett. Az üzletek polcain legtöbbször a zöld és fekete olívabogyóval találkozol Mi a különbség? A bogyó színe csak azon múlik, hogy mennyire érett, amikor leszedik. A zöld olajbogyót ősszel, a feketét később, csak január táján szüretelik.
